Poncius Pilátus
Dráma két felvonásban:( részlet)
Eladó Színházaknak, producer-eknek!
Első szín:
Helyszín: Jeruzsálem. A szegényes házban néhány galileai ember üldögél, egy gyertya fényénél. Csöndesen beszélgetnek, és esznek, nevetgélnek a gyermekeikkel, körülbelül tíz percig, amikor hirtelen nagy villámlás, és égzengés és földrengés támad. A család reszketni kezd, és a földre esnek.
Apa: - Mi ez a hirtelen vihar?
Gyerekek sírva: - Apa mentsél meg bennünket!
Anya (kinéz az ablakon) - Ez nem földi vihar! Azt hallottam, hogy most vitték fel a názáreti Jézust a Golgotára, azért, hogy keresztre feszítsék. Sikerülhetett nekik, mert ilyen vihart életemben nem láttam, ez az Isten haragja. Ne féljetek kicsinyeim, Jézus velünk van, és nem hagy el soha!
Apa: - Igazat szólasz, kedvesem, mert már látom a visszatérőket.
( a vihar közben elmúlik).
Anya: - Menjünk aludni kedveseim!! Holnap majd többet tudunk. Jó éjszakát.
Fordul a színpad:
Helyszín: Pontius Pilátus palotája.
A Császár négy tiszttel érkezik (nagy hangon):
- Üdv Pilátus!
Pilátus meghajolva:
- Üdvözlégy császárom! Foglalj helyet.
Császár a tisztekhez: - Elmehettek, de csak ide az ajtók elé. Jelentést kérek tőled, Pilátus! Mi történt Jézussal, akit a zsidók annyira gyűlöltek? De mindent tudni akarok, azt is, hogy mik voltak az előzmények. Róma biztonsága megköveteli, hogy minden zendülést kivizsgáljunk.
Pilátus neje, Harmónia: - Üdvözlégy nemes császár! Hozhatok inni és enni az én császáromnak?
Tiberius.( megcsókolja az asszony kezét) - Igen, hozz nekünk bort, szomjas vagyok. Később eszünk, miután végeztünk.
( az asszony elmegy, és hoz egy kancsó bort, tölt a férfiaknak).
Pilátus.: - A tartományomban lezajlott utolsó néhány nap eseményei olyan jellegűek voltak, hogy teljes részletességgel be fogok számolni, úgy ahogy történtek, mivel nem lennék meglepve, ha az idők folyamán, megváltoztathatják nemzetünk sorsát, mert újabban úgy tűnik, hogy minden Isten kegye elfordult tőlünk.
Majdnem hogy azt mondom, hogy Átkozott legyen az a nap, amelyen Valerius Flaceus-t követtem Júdea kormányzásában, mert azóta életem állandó kellemetlenség és gyötrelem. Jeruzsálembe érkeztemkor, elfoglaltam a Praetoriumot és elrendeltem, hogy ragyogó lakomát készítsenek el, amelyre meghívtam Galilea tetrarkáját a főpappal és tisztségviselőivel. A kijelölt időben egyetlen vendég sem jelent meg.
Ezt személyemnek és az általam képviselt egész kormánynak szóló sértésnek tekintettem. Egy néhány nap múlva a főpap kegyeskedett meglátogatni. Magatartása komor és hamis volt. Azzal ámított, hogy vallása megtiltotta, neki és beosztottjainak, hogy a rómaiakkal egy asztalnál üljenek és iddogáljanak, de ez csak álszenteskedő látszat volt, mert arckifejezése elárulta a képmutatását. Noha célszerűnek találtam elfogadni a mentségét, attól a pillanattól meg voltam róla győződve, hogy a legyőzött a győztesek ellenségének kiáltotta ki magát és figyelmeztetni akarom a rómaiakat, hogy legyenek résen, ennek az országnak a főpapjaival szemben.
Tiberius.: - Sohasem bízhatunk meg a zsidók papjaiban. Beszélj tovább!
Pilátus: - Azért, hogy dúskáló életük és rangjuk legyen, a saját anyjukat elárulnák. Úgy tűnik, hogy a meghódított városok közül Jeruzsálemet lehet a legnehezebben kormányozni. Az emberek olyan forrongók, hogy minden pillanatban lázadástól tartok. Nincs elegendő katonám, hogy elfojtsam. Csak egy századosom és száz emberem van.
Kértem erősítést Szíria elöljárójától, aki tudatta velem, hogy alig van elegendő embere arra, hogy a saját tartományát megvédje. Attól tartok, hogy az az olthatatlan hódítási szomj, amivel erőnkön túl terjesszük birodalmunkat, anélkül, hogy meg tudnánk védeni, lesz az egész kormányunk végső bukásának az oka.
Tiberius: - Ez ne aggasszon téged. Ez a hadvezérek, és a szenátus dolga. Te csak felügyeld a rád bízott tartományt!
Pilátus: - A tömegektől elzárva éltem, mert nem tudom, hogy azok a papok mire képesek rávenni a csőcseléket, de mégis arra törekedtem, hogy amennyire tudtam, megbizonyosodjam a nép gondolkodásáról és az álláspontjáról. A fülembe jutott különböző híresztelésekből volt egy, amely különösen megragadta a figyelmemet. Azt mondták, hogy egy fiatalember jelent meg Galileában, kenetteljesen új törvényt hirdetve annak az Istennek a nevében, aki küldötte.
Először attól a veszélytől tartottam, hogy az volt a terve, hogy felkavarja a népet a rómaiak ellen, de félelmem hamarosan eloszlott. A názáreti Jézus úgy beszélt, mint aki inkább a rómaiak barátja, mint a zsidóké. Egy nap Siloe nevű helyiség mellett haladtam el, ahol nagy tömeg verődött össze. A csoport közepén egy fiatalembert vettem észre, aki a fának dűlve nyugodtan beszélt a sokasághoz. Azt mondták Jézus volt.
Ezt könnyen gyaníthattam volna, mert oly nagy volt a különbség közte és hallgatósága között. Aranyló haja és szakálla mennyei megjelenést kölcsönöztek külsejének. Körülbelül harminc évesnek látszott. Soha nem láttam kedvesebb vagy higgadtabb arckifejezést. Micsoda ellentét közte és fekete szakállú, barna bőrű hallgatói között.
